• 216 oldal
• Kötés: papír / puha kötés
• ISBN: 9789639897557

A ma élő emberiség a nálunk sokkal fejlettebb csillagközi lények (a Sumér Annunaki) kísérleti terméke. Ez alapján mondhatjuk, hogy őstörténetünk hamis. Az ismert emberi történelem a degenerálódás és a magunkra találás furcsa egymásutánja, időbeli és térbeli szintézise. Korántsem egy sikertörténet. A fennmaradásunk 'szakrális ára pedig az áteredő bűn, és általa a bűnhődés, a földi háttérhatalom minden józan mértéken felüli koncentrációja. A könyv szól arról, hogy mitől romlott el a történelem. Végül is az ember minden bűne, gonoszsága a csillagokból ered...

 

 http://bookline.hu/product/home.action?id=85339&type=22&_v=Czike_Laszlo_Csillagkozi_mag_a_foldi_Gralban

 

 

Czike László

 

 

 

 

 

 

Csillagközi mag a földi Grálban

 

 

 

 

 

Vác, 2009. május

I. rész

Csillagközi mag a földi Grálban

(esszé Jim Marrs könyve nyomán és idézeteivel)

1. Bevezetés „A titkos uralom”-hoz

Most Jim Marrs könyvéről, „A titkos uralom” címűről fogok írni.

Barátommal - aki éppúgy elolvasta, mint én - megpróbáltam egészen röviden át-tekinteni a KAPU Kiadónál évekkel ezelőtt megjelent mű tartalmát; és hogy ‘medrében tarthassam’ a beszélgetés folyamát, szakaszokra bontottam a könyv lényegi mondanivalóját. Úgy, mint: (1) A titkos társaságok „Új Világrendje” avagy van-e szerves kapcsolat a pénzoligarchia, az illuminátusok „világállama”, illetve a klasszikus értelemben vett szabadkőművesség között? (2) A Templo­mosok, a Rózsakeresztesek és a szabadkőművesek (a Sioni Perjelség) legendá­riuma, avagy mi lehet a Szent Grál, illetve mire akarják felhasználni modern ko­runkban Jézus feltételezett, és a Meroving-dinasztia „valódi” vérvo­nalát? (3) Az „An­nu­naki” őstörténelem, avagy honnan származik a földi emberiség?

Amikor a telefonban idáig jutottam a könyv tartalmának rendszerezésében, a ba­rá­tom türelmetlenül közbevágott: ne folytassam, mert azt még „problémamen­te­sen” el tudná (tudja) képzelni, hogy a titkos uralom középkorból eredeztethető okkult társaságok révén, illetve azok szakrális együttműködésével valósul meg, de nagyon szépen kér, hogy földönkívüliekről mégse beszéljek neki, mert azt már nem hiszi el! Hát igen! Barátom számára a 3. pontba sűrített „témakör” tartalma jelentette „a megálljt”, a kritikus pontot, amelynél már elfogyott a tü­rel­me, és nem törődve „a következményekkel” így kiáltott fel: “Hazudsz bitang! - mármint Jim Marrs, a könyv írója - a mindenségit!”

Pedig Jim Marrs, a modern kor – sokak szerint - „Münchhausen bárója” csep­pet sem vic­celt…

A könyv szerkezete pontosan az elmondott „telefon-szindróma” ügyes kivédését szolgálja. Látszólag semmi logika nincs ugyanis abban, hogy az író az újkori (mai) politikai történések leírásával, korporációs magyarázatával kezdi, a kö­zép­kori legendáriummal folytatja, majd az emberiség földönkívüli eredetével fe­jezi be újszerű „történelem-oktatását”. Pedig okos megoldás! A „pragmatiku­sok” elolvassák a modern részt, kielégülnek, és a maguk részéről befejezték a könyvet. Akik pragmatikusságuk mellett egy kevés (nagy!) misztikumra, okkul­tiz­musra is vágynak, azok folytathatják a középkorból származó legendárium­mal. Képzeljük el: ha a szerző a valós „időrendi sorban” meséli el „az újtípusú történelmét”, mindenki letenné a könyvet, szinte azonnal.

Így viszont legalább a harmádáig-feléig eljutnak...

Márpedig az író a történelem időrendjének „összekeverésével” megengedhetet­len engedményt tesz; totálisan felborul az ok-okozati összefüggések logikai lán­ca, és az olvasó soha nem érti meg sem a könyvet, sem a történelmet - hacsak a könyv teljeskörű elolvasása után nem lát hozzá a saját fejében és a saját fantá­ziájával „újravágni”, majd újra egybeszerkeszteni az egész kapott tényanyagot; mert a mű legnagyobb erénye, hogy tulajdonképpen minden szükséges kelléket hi­ánytalanul tartalmaz, ami a megértéshez szükséges. Csak hát – jó alaposan „összekavart” idő­rendben! Az író a kezdeteket, a Genezist teszi a könyv végére, mintegy szemérmesen takarva, hogy akit ez „idegesít”, hát ne olvassa el. Pedig az emberiség hajnalával kellett volna elkezdeni a történetet, majd az ókorral és a középkorral folytatni, és befejezni a mai kor magyarázatával. Magától össze­állt volna, ami összetartozik. A könyv írója, Jim Marrs (szándékosan?) ugyanazt a hibát követi el a kiszivárogtatásban, az idő mélységében, vertikálisan, mint amit a magyar Drábik János követ el, a földrajzi-geopolitikai térben tagoltan, horizontálisan. Drábik János könyörtelen pontossággal, a legapróbb részletek kínosan finomművű taglalásával tárja elénk a nagyvilág (Magyarország szem­pont­jából a komplett külvilág) társadalmi ellentmondásait, a globalizált szupra­nacionális hatalom korporatív felépítését, hálóját; sőt, „hálózatát”: a nagybetűs HÁ­LÓZAT-ot - ám hirtelen megáll Magyarország határainál, s csupán igen hal­vány célzásokkal (pl.: Magyar Atlanti Tanács tagjai, stb.) mer utalni arra, hogy bizony a mi országunk is a háttérhatalom egyik kedvenc játszótere. Marrs e „hibát” az időrendiség megszakításával és összekeverésével követi el, miáltal az egész egybefüggő történet egymástól látszólag elszakítható legószerű „mesék­re” osztódik, esik szét, amelyek tetszés szerint rakosgathatók össze, vagy szed­hetők széjjel. Az igazság azonban kegyetlen! Az emberiség történelme, újkori története térben és időben egy és oszthatatlan cselekmény, selyemfonat a se­lyem­övezetben, minden történés szervesen összefügg, a Genezistől a Végíté­letig, a Föld és az Univerzum minden szegletében, az egész globalizált világban - Hencidától Boncidáig! A jövő és főleg a jelen a régmúltból nőtt ki; s a meg nem szakadó lánc könyörtelensége éppúgy igaz Magyarországra, mint a Világ­egyetem legeldugottabb zugára. Ám a kiszivárogtatás „törvénye” (titkos, íratlan szabályzata) előírja, hogy a mérget apránként kell adagolni, csepegtetni; s azt is úgy, hogy eleinte csak a vájtfülűek, a beavatottak értsék...

Ha meglévő tudományos, történelmi és egyéb ismereteinket átrendezzük, „egy­bedolgozzuk” a Jim Marrs könyvében felvázolt új történelemszemlélettel és vi­lág­képpel, akkor a következő história bontakozik ki a szemünk előtt:

1. Az ősgenezis, az Annunaki korszaka: a homo sapiens faj megjelenéséig

2. Az első magasan fejlett, az atlantiszi civilizáció kialakulása a Földön

3. Az ószövetségi özönvíz, az atlantiszi civilizáció elpusztulása

4. Az Ószövetség kora a Földön (Maya, Egyiptom, Sumér, Hellász, Róma)

5. Jézus Krisztus születése, az Újszövetség (a Halak) korszaka

6. A középkor: a kereszténység és a gnosztikus világnézet harca

7. Az újkor: „felvilágosodás”, szabadkőművesség, polgári forradalmak

8. New Age, Új Világrend, illuminátusok - az Antikrisztus évadja

9. Jézus Krisztus második eljövetele - a Végítélet kora (a Vízöntő nyitánya)

Elolvasva a teljes könyvet megerősödött bennem a meggyőződés, hogy ahány erő - hatalom, háttérhatalom, politika, vallás, gnózis, kultúra, tudomány, egyház, állam, szupranacionális korporációk, titkos társaságok, stb. - működik ezen a vi­lágon; épp annyi különböző világkép és történelemfelfogás (csonka vagy kerek életfi­­lo­­zófia) létezik, amelyek mind-mind legfeljebb egy-egy részigazságot bir­to­­kolnak, egy-egy parciális összefüggésre világítanak rá. Egyre égetőbb szük­ségszerűség, hogy egy olyan egységes világképet alakítsunk ki, amely nemcsak összeötvözi, de sokkal inkább közös nevezőre is hozza mindazokat a legkülön­félébb nézeteket, amelyeknek az egységes felfogás megteremtése szempontjából autentikus részigazság-tartalmuk, használható és az összképbe beleillő monda­ni­valójuk van. Kétségbeejtő tény, hogy a legkülönbözőbb tudományos elméle­tek mennyire nem illenek egybe, mennyire ellentmondanak egymásnak is, de leg­főképpen a Biblia genezis-történetének, az intelligens emberiség kialakulását illetően a Földön. Ám legalább ennyire kétségbeejtő az is, hogy az emberiség a saját múltját és jövőjét, megszületését és kollektív célját tekintve legalább há­romféle nézetrendszerrel - vallásossal, gnosztikussal és tudományossal – ren­del­kezik, illetve él ma is együtt, mely nézetrendszereknek jószerivel még közös (tám)­pontjaik is alig vannak! Mintha az emberiség többféle, ballasztszerű szel­lemi örökséget, mint értelmetlen koloncot cipelne magával egész eddigi törté­nelme során, amelyek keresztbe-kasul zavarják és dezinformálják egymást s az igazságot hasztalanul kereső embereket. Mintha csak többféle gigászi kozmikus erő vívna élethalál-harcot egymással az emberek halhatatlan lelkeinek megszer­zé­séért, örök rabszolgaságba döntéséért, ahelyett, hogy egy viszonylag kiegyen­súlyozott földi élet után találná meg mindenki a neki megfelelő (testhezálló) „érvényesülést” a túlvilági örökkévalóságban is. Akinek a Pokol tetszik jobban - kerüljön a Pokolra; aki pedig az örök világosságra vágyik - hadd jusson fel a Mennyországba. Csak ne itt a Földön folytassanak öldöklő-vad háborúságot a földi mennyország eleve reménytelen projektjének realizálására, amivel fur­csa­mód épp a poklot építik „fel” mindannyiunk számára, már itt a Földön! Nem hagy­hatjuk figyelmen kívül (és okvetlenül szóba is kell hoznunk!) a Káosz Her­cegének dezinformáló és dezorganizáló szerepét, ami talán ama kettősségnek a negatív oldala (és okozója!), ami az emberi történelem valós mélységeinek fel-tárását ma a leginkább akadályozza. A pokol felé vezető út csupa jóindulattal kikövezése ugyanis „mindkét oldalra” egyaránt igaz. A gnosztikusok ősi gyöke­rekre és „tudás”-ra, az ember „istenségére” hivatkoznak és apellálnak; s mi­közben „tiszta” szándékuk az ember felemelése, valójában az Istent igyekeznek letaszítani. Az Egyház megtiltja „az okkult gyökerek” megismerését; s ahelyett, hogy felkészítené hívőit a Sátán és az Antikrisztus elleni hatékony védekezésre vagy harcra, századok óta „struccpolitikát” folytat, úgy tesz, mintha komolyan hin­­né, hogy az ördögűzés egyetlen célszerű és jogos „technikája” a ráolvasás, a fohász és az imádság. (Megjegyzésem: Amorth atya, a Vatikán hivatalos exor­cis­tája is panaszkodik: a püspökök egyre kevesebb ördögűzőt neveznek ki.)

Jim Marrs a könyvében tehát egymástól időrendiségében és ok-okozati össze­függésében is elszakítja a következő három tézist (tételt), amelyek pedig na­gyon is összetartoznak, sőt, egymás következményei, s mint ilyenek, egymás nél­kül épphogy azt a zavaros és áttekinthetetlen (se füle, se farka) történelem-szem­léletet tükrözik, ami a korunkra oly jellemző. Nincsen jövője annak, aki a múltját eltagadja, vagy kellőképpen nem ismeri; sőt, talán éppen azért nincs az emberiségnek követhető, racionális jövőképe, mert a meghamisított múltat saj­nos nem adhatja vissza, és nem is pótolhatja a legrózsaszínűbb, álszent teleoló­gikus eszmerendszer sem. Mintha éppen az lenne „a negatív erők” célja, hogy a származását nem ismerő ember céltalanul vesszen el az apokaliptikus káoszban, s úgy tűnjön el az Univerzum galaktikus enciklopédiájából, nyomtalanul, mint­ha soha nem is létezett volna.

A 3 összefüggő tézis:

• A ma élő emberiség nálunknál sokkal fejlettebb csillagközi lények (a Su­mér Annunaki) kísérleti terméke. Ilyenformán „az őstörténetünk” hamis.

• Az ismert emberi történelem a degenerálódás és a magunkra találás furcsa egymásutánja, időbeli és térbeli szintézise. Korántsem egy „sikertörténet”.

• A fennmaradásunk „szakrális” ára pedig az áteredő bűn, s általa a földi háttérhatalom minden józan mértéken felüli koncentrációja.

Kérem kedves olvasómat: vagy fogadja el, hogy ezt a könyvet egy nagy kép­ze­lőerővel megáldott (vagy megvert!?), ám talpig becsületes, igazság-és Isten-ke­re­ső ember írja, aki az élete elmúlt 40 éve során minden elérhető és szükséges isme­retet feldolgozott agya „komputer”-ében, és noha tételesen bizonyítani min­dent természetesen nem tudhat, de mostanra elég messzire jutott az összes is­meretek legkisebb közös többszörösének a megtalálásában. Vagy pedig - ha nem bízik bennem, vagy nem akar több vagy „jobb” fikcióval megismerkedni - itt és most fejezze be az olvasást..!

 

 

 

Ajánlom még a következő oldalt

http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=czike&cikk=21